Stella L. Brandy • 0 komment
Leiner Laura - Útvesztő
Kiadó: Ciceró Eredeti cím: - |
Szeptember 1-jén Reniék immár irigyelt végzősökként lépnek be a suli épületébe, de vajon tényleg irigylésre méltó a helyzetük? Egy biztos: a legzsúfoltabb, legeseménydúsabb évnek néznek elébe, amelynek már az első fele is tele lesz óriási élményekkel (szalagavató, nagy végzős bulizások, utolsó közös szilveszter), ugyanakkor komoly buktatókkal (érettségi tárgyak kiválasztása, a felkészülés megkezdése és a nagy kérdés: a továbbtanulás).
Ám a 12/b., mint tudjuk, nem átlagos társaság: ők mindent megtesznek azért, hogy az utolsó évük valóban felejthetetlenné váljon, nemcsak önmaguk, de a Szent Johanna gimi összes tanára és diákja számára is…
Véleményem
A kezdet, avagy jegyzetelés post-it híján:
· Ricsi szerelmi vallomása
· Mindenki tudja, hogy mi jó Reninek
· Kinga és Zsolti szakítása
· Cortez szülei (it’s a big problem)
· Reni kezdeti nyavalygása – szerencsére elmúlt
· szalagavató – keringő és ruhapróba
· Haller falazása – nincs még osztály produkció
· Jacques szegény – nem támogatják a szülei…
· Vidéki sanzon – jó kis osztályprodukció, mindenkire a ráillő rész
· Dave bevonuló produkciója – egész végig a szemem előtt volt, csodaszép
· Arnold bunkó, Cortez pedig rendes ahogy védi Renit
· Máday és Zsolti fotózkodása – erre azért kíváncsi lennék xD
· Renit végre felnőttként kezelik – persze ez már megint „probléma”
· Kinga és Dave – ez marha nagy (430. oldaltól)
· Szegény Zsolti barátnője – biztos nem értette, hogy miért hagyták ott xD
· A vacsora pedig nagyon megható volt – igazán érett viselkedést tanúsítottak
· A VONALZÓ
· Cortez búcsúja, Reni-anyu jó fejség
· Madarász utcai gyermekkórház… - hát innen sem a szép emlékek jönnek, de Kingától nagyon rendes ötlet volt a jótékonykodás
· Éljen az éjféli csók – mint annakidején…
· Zsolti berúgása tökre olyan, mint az egyik osztálytársamé xD
· A könyv vége – Cortez szülei, Reni csomagja, tényleg idegtépő
Oké, most mindenki (SzJG-sek) jöhet, hogy „én megmondtam”. Meg kell mondjam ez a kötet az elején idegesített – mert Reni nyavalygása visszatért – aztán elfogott a végzős hangulat és kezdtem megérteni a dolgokat. Ebben a kötetben már több minden tetszett – majdhogynem az egész. Ezért is várom felemás érzésekkel a befejező kötetet.
Kapcsolatok, felnőtté válás – végre én is teljességgel biztos vagyok Cortez és Reni szerelmébe. Viszont, ha figyelembe veszem a következő részt (ami ugyebár kétkötetes, sok mondanivalóval), akkor megrémülök, hogy akármennyire is lesz happy end, azért Cortez szülei nem kecsegtetnek jóval. Persze az is lehet, hogy fölösleges az idegeskedésem – oké, minimális az esély arra, hogy nem lesz irtó nagy balhé.
Mivel ez magyar történet így még a külföldi bloggerektől sem tudok meg – még egy incifinci részeltet sem. Tehát a teljes sötétség és izgalom, remélem csak hétfőig. De hát ez még a jövő zenéje – most egyelőre magyarázom a post-it-em.
Ricsi szerelmi vallomása – idézet: Szerintem ez az egyik legszebb része az egész könyvnek. Ricsi mindig is a kedvencem volt, mert különcködő, vicces és nem érdekli, hogy mit gondolnak róla mások. És a Ricsi-Virág szerelmi szál a legszebb.
Mindenki tudja, hogy mi jó Reninek:Ez tényleg elő szokott fordulni – nálam is ez volt középiskolába menet – és idegesített. Egyedül itt tudtam valamennyire azonosulni vele és még a nyavalygása sem annyira zavart.
Kinga és Zsolti szakítása: Ez az, amit véletlenül idő előtt megtudtam. Mégis – Reni nyavalygása idegesített, Virágtól már megszoktam – annyira tetszett, hogy Zsolti még így is kiáll Kinga mellett. Azért hiányoznak a veszekedéseik.
Cortez szülei: Oké, alapjában véve semmi gondom sincs velük. Szülők, akik megpróbálják irányítani a már nagykorú, nagyszüleinél élő gyermeküket. Mivel Cortez nem az a megadom magam típus, így ez alapból veszett ügy volt. Aztán jött a nagy csapás – a végén azt hittem sikítok. Ricsi válasza Virágnak:
„- Juj. Még sosem láttam őket. Miért jöttek? – nézett ránk rosszat sejtve. Találkozott a tekintetem Ricsiével, aki idegesen rágózott.
- Cortezért – felelte Ricsi helyettem, én pedig lesütöttem a szemem, és úgy éreztem, mindjárt elbőgöm magam.”
Reni kezdeti nyavalygása: Itt csak az zavart az elején, hogy megint visszatért és féltem, hogy ez is olyan lesz.
Szalagavató – keringő- és ruhapróba:A ruhapróbához már az olvasás előtt láttam egy képet (ITT) és teljességgel el tudtam képzelni. Amúgy a próbák kitették a könyv nagy részét, de annyira jó volt, hogy nem is bántam.
Haller falazása: Haller nagyon jó fej tanár, és ofő. Képes Máday előtt szavazni – persze az osztálya miatta képes visszafogni magát, mert kedvelik annyira, hogy ne hozzák szégyenbe.
Jacques: Flóra és ő nagyon cukik együtt – kicsit keveset tudunk róluk, de amúgy rendben vannak. Viszont annyira sajnáltam, hogy a szülei megharagudtak rá, mert ő cukrász akar lenni. Aztán boldog voltam, amikor végre újra beszéltek vele.
Vidéki sanzon: Igeeen! Annyira jól osztották fel a szöveget, hogy végig vigyorogtam. Aztán az előadás meg szuperre sikeredett – mindenki tapsolt, az egykori Jalapeno összeállt… Álom.
Dave bevonuló produkciója: Oké, tudtam én, hogy Dave őstehetség, ha számítógépekről van szó (utolsó évben el is nyerte a jól megérdemelt első helyezést) és ezt megcsinálni. Mondjuk valószínűleg én is ilyet készítenék, de ezt így olvasni és magam elé képzelni.
Főpróba, Arnold: Már tudom miért volt kibukva mindenki Arnoldra. Azért durva, hogy semmit se tud Cortez és Reni kapcsolatáról, de képes lehúzni őket. Csalódott Reniben… Cortez viszont aranyos volt, hogy védte Renit aztán nem ütötte le Arnoldot.
Máday is Zsolti: Ezt muszáj megemlíteni, mert Máday végre megadta magát és megengedte, hogy fotózkodjanak. Szerintem ez egy fordulópont volt a kapcsolatukban.
Renit végre felnőttként kezelik:Hogy én miért örülök én ennyire? Fogalmam sincs, mert még mindig bármikor elvehetik az össze kapcsolattartó eszközét és nem maradhat későig Zsoltiéknál – pénteken.
Kinga és Dave: Róluk véletlenül szereztem tudomást a könyv olvasása előtt, tehát annyira nem lepődtem meg. Viszont a többiek reakciója szórakoztató volt. Mondjuk, összeillenek, mert mindketten sznobok – egy kicsit –, és fontos nekik, hogy minden flottul menjen.
Zsolti barátnője és a vacsora:Hát, az a lány addig volt Zsolti barátnője – mondjuk az egész szituáció viccesre sikeredett. A vacsora pedig kész káosz volt, bár erre lehetett számítani. Azért jó kis estéjük volt!
A VONALZÓ: El is felejtettem a vicceket – bár még egy csomóan nem teljesítették, garantál szórakozás az utolsó kötet(ek)ben. De Máday vonalzóját elvenni… mondjuk ötletes volt Corteztől, hogy belevéste az álba a 12/b-t. Mondjuk Kingáéra leszek kíváncsi, meg Reniére.
Cortez búcsúja – utazás: Szóval, Cortez elmegy Amerikába – ez nem meglepő –, de annyira aranyos volt, hogy az előtte lévő estét és hajnalt Reninél töltötte. Annyira bírom, hogy Cortez türelmes és nem erőltet semmit Renire.
Madarász utcai gyermekkórház:Igazából Kingától már megszoktam, hogy ilyen jótékony lélek. (A kórházat ismerem és mondhatni kedvelem, azonban nem boldog emlékek jönnek elő…)
Éjféli csók: Hát annak örültem, hogy Cortez visszajött – habár a miértje szomorú – és a régi szép idők emlékére éjfélkor megvolt a csók is. Az álomkapcsolat itt már álomkapcsolat.
Zsolti berúgása: Hát az ő berúgása az annyira cuki – mindenkit ölelget és szeretget – olyan, mint az osztálytársamé. Szegényt nagyon megviseli, hogy ez az utolsó évük – még Reninél is jobban.
A könyv vége: Oké a totális ledöbbenés, Cortez szülei. Előre félek, hogy jön Reni nyavalygása – bár ez esetben megértem. Végre mindenki rájött, hogy Reni és Cortez kapcsolata több mint diákszerelem – képesek lennének elfogadni a másik döntését, még ha messze is kell lenniük egymástól.
Még annyit, hogy azért kíváncsi leszek a kapcsolatokra – Ricsi tuti nem engedi el Virágot egyedül Szombathelyre, Kinga most jött össze Dave-vel. Cortez szülei viszont bezavarnak, és még jobban összezavarják a stabil(nak hitt) kapcsolatot.
A borító pedig egészen tetszik, bár talán valami más színt használtam volna fel alapnak, mert így a szalag az beleolvad, teljesen. Meg eddig tudtam értelmezni a képeket, de ennél elakadtam. Help valaki!
Címkék: 21. század, 5, 500-599, Ciceró, Leiner Laura, sorozat
régebbi újabb