Metaoptika
A blog az igazi metaoptika csak könyvekre fókuszáló testvére, ami a szakdolgozatom miatt került létrehozásra. Könyvek, adaptációk és értékelések. Az akadálymentesítés megteremtése blogos közegben, a lehetőségekhez mérten.
Stephenie Meyer: Hajnalhasadás
Stella L. Brandy • 0 komment

KÖNYV
 
Kiadó: Könyvmolyképző
Eredeti cím: Breaking Dawn
Mit is mondhatnék? Vastag volt és eseménydús! Habár a Napfogyatkozás a kedvencem, azért ez is eléggé jól sikerült.
Nagyon örültem, hogy a Cullen család még mindig nagyobb szerepben tündököl – és végre Seth is kap egy kis figyelmet.
Egy kicsit zavart Jacob szemszöge – a terhességnél -, de aztán egészen beleéltem magam és örültem neki, hogy megismerhettem az ő szemszögét is. Ami egy kicsit frusztrált az, hogy igazából a Volturi és a többi vámpírok közt lévő feszültség tovább nőt és bármikor kirobbanhat egy háború – viszont itt csak idegeskedés van.
A vámpír-ember baba tulajdonságai egész érdekesek – bár lehetett rá számítani, hogy szomjazni fog a vérre. Szóval összességében ne volt rossz, de mégse volt az igazi – nem olyan rossz, mint az Újhold, vagy nem olyan kezdetleges, mint az Alkonyat.
Ebben a részben inkább arra megy ki a játék, hogy Jacob le tudott mondani Belláról, merthogy neki Renesmee az igazi – és Edward-Bella mekkora jó páros.




FILM


Két részben nézhettem meg – part 1 és part 2 – a filmet és örülök, hogy így lett. Így nem kellett annyi mindent kivágni – féltem, hogy az új vámpírok bemutatását elintézik valami párbeszéddel, de nem így lett.
Az első rész érdekes volt, bár eléggé a Bella-Edward-Jacob háromszög lezárására fokuszált – csakúgy, mint a könyvben. De ennek most kifejezetten örültem – ráadásul sok Cullen családos rész is volt benne.
A második részről kicsit részletesebben írok (ez már megjelent az Unatkozó gimnazista nevezetű blogomon is):
Nos, igen. Tényleg volt az a pont, aminél én leblokkoltam és egyszerűen csak néztem magam elé – egy kis részlet ezért ki is maradt nekem a filmből. És akkor ott halotti csönd lett – mind a filmvásznon, mind a teremben. De kezdjük az elején…
Véleményem szerint Bill Condon nagyon jó munkát végzett – főleg ez az utolsó rész fogott meg nagyon. Maga a kezdés, ahol a főbb szereplők nevét láthatjuk kiírva csodálatos. Aztán maga a film színvilága, az effektusok és a zenék… Annak ellenére, hogy úgy ültem be a filmre, hogy „úgyis jövök szombaton, nekem az lesz a lezárás” már most érzem a befejezést.
Eléggé könyvhű volt a maga módján – természetesen Seth főbb részeit kivágták, ahogy az várható volt. Az viszont nem kerülte el a figyelmemet, hogy ebben a részben is sakkoztak, de, hogy kik azt nem árulom el, majd meglátjátok. Kicsit (nagyon) kevesebb szerepet kaptak a farkasok – kivétel Seth, Leah és Jacob -, de azért ez sem volt olyan nagy meglepetés. Az egyik legviccesebb jelenet (a szkanderen kívül) az volt, amikor Jake átváltozik Charlie előtt – az egész terem a nevetésektől volt hangos.
Most jöjjön az amit a Summit már elmondott, de a képernyőn látni azért egész más volt…

Az alternatív vég:
Imádom a rosszfiúkat, imádom Arót, de ebben a részben, azon pontján, amikor számomra világvége volt azt érzetem én magam fogom megölni. Fel voltam rá készülve és mégis sokként ért – tátogtam, mint hal a szárazföldön. Olyan volt, mintha Spirit Twilight-fanfiction trilógiáját néztem volna, csak egy kis eltéréssel.
Megjelenik Alice –, ahogy az a könyvben is történt – azonban Nahuel sehol sincs. Volturi katonák (Felixet és Demetrit felismertem közülük) lefogják őt és Jaspert. Alice elmondja Arónak, hogy van Brazíliában egy fiú, aki bizonyíthatja a dolgokat – Nessie nem veszélyes. Aro megnézi a látomást, Jaspernek lekevernek egy pofont – Aro nem tud Jasper képességéről. Aztán Alice mond egy monológot, ami arról szól, hogy Aro már eldöntötte, hogy mit fog tenni. Itt tör ki a zűrzavar.
Alice odasuttog Bellának, hogy „Most!”, majd két-három Volturi katona közrefogja. Eközben Jaspert már kivégezni készülnek, Alice sikítozik… Carlisle (Miért???) nagyon mérges lesz – senki nem bánthatja a családját – és elkezd rohanni, rohannak felé is. Leteperi az elé rohanó katonákat, amikor felugrik – Aro is felugrik, aztán… (Libricica sír). Edward is dühös lesz, kitör a káosz, Esme ordít és mindenki bemutatja (Cullenék közül), amit tanultak. Folyik a harc és a küzdelem – rákoncentrálunk Jasperre, ami már régen rossz. És akkor Jane meg akarja kínozni, de Bella meglátja – a pajzsa alá vonja Jaspert. De jön Alec, aki meg eltereli Bella figyelmét – Jasper kínlódik, majd…
Seth meghal, Leah vonyít – Benjamin a földre csap, mire az kettéválik. Esme majdnem meghal, de Leah berántja magával és így Leah hal meg. Sam dühös – oltárira dühös – Bella védelme alá vesz Alice-t, akinek feltett szándéka megölni Jane-t, végül Sam végez vele. Alec már meghalt – nem tudom ki keze által. Edward is majdnem meghal, Jacob még a vonyításnál megöl egy vámpírt (Nessie a hátán maradt!!).
Majd láthatjuk a csodálatos, forgórugást Bellától, aztán Aro is meghal… Előtte még Caiust is megölik a Denalik és Marcust a románok – Marcus azt mondja „Végre!”.
Úgy ér véget, hogy Aro látja a tüzet és a harc végkimenetelét.

Az igazi vég:
Alice megjegyzi Arónak, hogy ez lenne a vég (az alternatív vég csak egy látomás volt), mire Aro inkább nem támadna. Aztán végre előtűnik Nahuel – aki egyébként nagyon jól néz ki! – és a Volturik haza mennek. A románok dühösek, hogy nem harcoltak, végül mindenki boldog. Carlisle MEGCSÓKOLJA Esmét – nem vágták ki, így a széria alatt kemény kétszer láthattuk csókolózni, ebből az egyiket kivágták.

Szereplők:
Régiek újak, mind nagyon jók voltak – kicsit hiányoltam a családi történeteket, de azért egy picikét hallhattunk. Mindenkin látszott, hogy élvezi, amit csinál – élvezi, amit a karaktere csinál. Garrett lett az egyik kedvenc új vármpírom – Benjamint pedig már régóta kedvelem.

Véleményem:
Én végig azért szurkoltam, hogy Carlisle és Esme között is lehessen látni azt, hogy IGAZÁN együtt vannak – és sikerült.
Arót megöltem volna az alternatív végben, puszta kézzel – de nekem az alternatív vég is tetszett. A pitesütő (Garrett) lett az egyik kedvenc nem vega vámpírom. Összeségében nekem tetszett, bár háromszor elbúcsúzhattunk a szereplőktől.
1. A film elején – főbb szereplőktől, névvel.
2. A film végén – minden szereplőtől, képpel.
3. A film legvégén – a szokásos fekete alapon, fehér betűs változat.
Egy élmény volt – sajnos képeket nem tudtam készíteni. Aki teheti nézze meg!

KÖNYV vagy FILM

Jaj, hát azért a film, mert Garrett (pitesütőőő) volt benne, na meg csók, új vámpírok. De amúgy azért is, mert két részletben olyan dolgokat láthattam, amikor teljességgel (majdnem) kimerítik a könyvhűség fogalmát. Igen, ez(ek) a film(ek) jó(k) volt(ak).

Címkék: , , , , , , , ,


régebbi újabb