Stella L. Brandy • 0 komment
A sorozatról
 |
| Kiadó: Könyvmolyképző |
A tizennyolc éves Claire White boszorka, a tiszta vérű Utolsók egyike, akikből már alig néhány él a világon. Öreg mentorát és jó barátját menekülés közben a szeme láttára ölik meg. A mély gyászt, a magányt és a depressziót egy baljóslatú, titokzatos srác felbukkanása töri meg.
Véleményem a sorozatról
Hogy mi a véleményem erről a sorozatról? Fantasztikus! És akkor tegyük hozzá, hogy magyar írónő tollából származik eme csodálatos boszorkányos könyvsorozat. Szóval akkor kezdjünk bele…Hogy igazából mi fogott meg a történetben én magam se tudom teljesen – talán az, hogy magával ragadó volt. Az elején nem hittem volna, hogy ennyire magával ragad – nem vártam a könyvtől, hogy hirtelen ennyire izgalmas legyen, s mégis az lett. Az első könyv negyedétől azt éreztem, hogy menthetetlenül a rabja lettem – min Kellannek, mind a könyvnek. Claire személye sem zavart – nem nyavalygott.
A pozitívumok:
· Borítók:
Nagyon tetszenek, főképp az utolsó köteté. A tűz motívum nagyon szépen el lett találva.
· Nem volt szerelmi háromszög
Jó, talán egy kicsi mégiscsak volt – az első részben a tökéletesfiú és utána a történetben jó-Wentworth is érez valamit Claire iránt. Wentworth-hoz annyit hozzá fűznék, hogy nagyon tisztelem azért, amiért nem próbált meg ellenkezni Hannah jóslatának – szóval, hogy nem próbálta elcsábítani Claire-t.
· Szerethető szereplők
Igen, szerintem fontos, hogy a szereplőket megkedveljük – jó, nem az összest, de legyen miért olvasni róluk. Elsősorban nem a főszereplőkre gondolok – mert azokat mindenki próbál a legjobbra, legszerethetőbbre megalkotni – hanem a mellékszereplőkre. Wentworth, Milan, Bű és Báj, Lucas, Victoria Cat, Nice… mind-mind olyan (mellék)szereplő, akiket nagyon megkedveltem. Tehát akkor a szereplő vélemények:
o Claire White: Nem gondoltam volna, hogy megkedvelem – azt hittem az elején, hogy nyavalyogni fog. Aztán kellemesen csalódtam benne – további félelmeim se váltak valóra. Kellan és Claire szerelme egy nagyon szép, belsőséges dolog.o Kellan Black: Na, róla meg azt hittem, hogy a rosszfiú lesz, aki mindent elkövet, hogy Claire-t bűnbe csábítsa. Aztán kb. ez tartott fél másodpercig, mert kiderült, hogy Kellan jófiú-rosszfiú. Nagyon tetszett, hogy aggódik, hogy mi történhet Claire-rel.
o Wentworth: Ő volt kezdetben a rosszfiú, akit sehogy sem tudtam megkedvelni – nagyon rosszul érintett, hogy olyan kegyetlen volt. Aztán a második kötettől minden megváltozott – megismertem Wentworth jó oldalát, a szerelmes oldalát. Igazán szép dolog volt tőle, hogy az életét is feláldozta volna Claire-ért.
o Milan: Jaj, hogy én őt mennyire imádom! Ahogy különcködik néha és mégis mindene a család. Meg imádom, ahogy Trixie-t nem kedvelielőször, aztán amikor Claire megátkozza a számára legfontosabbat már korántsem ilyen ellenséges.
o Hannah: Őt az elején nem kedveltem, mert nem segített Kellannak és Claire-nek, hogy miért nem tudják egymást megérinteni, és mit tehetnének ellene. Aztán a végére megkedveltem és nagyon sajnáltam – de olyan jó volt.o Lucas és Victoria Cat:Az ő párosuk, akiért @Sheila_7-tel odavagyunk. Egyfelől imádom Lucast, mert olyan magánakvaló és mégis érző lény – főleg, amikor Victoria Cat a közeében van. Aztán imádom Victoria Cat-et, amiért mindenre képes lenne, hogy Claire-t védje – mert a lány nem veszi semmibe. Imádom a párosukat, főleg a végén.
o Bű és Báj: Ők igaz, hogy csak egy kicsit szerepeltek, de nekem annyira bejöttek – olyan kis aranyos öregnéniknek képzetem el őket. Öreg, kéjenc néniknek…
o Jorja, David, Lin: Ők azok a szereplők, akik igazából csak az első két kötetben kaptak nagyobb szerepet. Szerettem őket – főleg Jorját -, de sajnos ők kevés szerepet kaptak, mármint úgy, hogy meg is jelentek.
o Nice: Imádom ezt a kis lényt – ha ilyenek lennének igazából is a poloskák, akkor szerintem állatkertem lenne belőlük.
o Cam és Regina: Na, Camet nagyon szerettem az első könyvben, aztán a másodikban és harmadikban eléggé eltűnt – viszont ami Reginával történt és… Örülök a kisbabájuknak, de annak nem, hogy Regina meghalt.
Negatívumok:
Van egy-két olyan dolog, amit nem tudtam megemészteni a történetben. Az egyik ilyen dolog Regina halála volt, amit nem tudtam megemészteni. Lehet, hogyha nem így lett volna a felvezetése, akkor könnyebben megemésztem – oké, ez lehetetlen –, de ez így lélekkínzás volt.
A másik dolog pedig a végső harc. Azt kell mondjam én nem hagytam volna ki azokat a plusz oldalakat, amire a harc mozzanatait lehetett volna írni. Igazából az első könyv végén felgyülemlett – de inkább a második kötet elején felvetődött – harag az a végére kb. 2 oldallal le lett rendezve. Szóval, hiányzott a végéről a nagy horderejű, végső leszámolás.
A könyveket köszönöm:
· Beninának, aki megírta, nem kis energiát beléjük fektetve.
· A Könyvmolyképző Kiadónak, amiért kiadta a könyveket.
Részek
(külön véleménnyel)
(külön véleménnyel)
1. A Boszorka fénye |Érdekes, izgalmas, szerelmes|
+ Milan könyve
Véleményem
Véleményem
Címkék: Cikkek
régebbi újabb
